A stevia hatóanyaga- a szteviozid
A jázminpakóca édes ízét a leveleiből nyerhetjük ki, hiszen az nagy mennyiségben tartalmaz szteviozidokat. De mi is tulajdonképpen ez az anyag?
Ezek glikozid típusú vegyületek, amelyek aglikonja a szteviol. Az anyag édessége körülbelül háromszázszorosa a szaharózénak. Hőstabilak, a savnak és lúgnak ellenállnak, valamint nem is erjednek. Pozitívként értékelendő az is, hogy elfogyasztásuk során nem váltanak ki glikémiás reakciót, ennek köszönhetően egy diabetikus és diétás étrendbe nagyszerűen illeszkedik.
Szerkezetük
A szteviozidok algikonból és az ehhez kapcsolódó cukormolekulákból állnak. A szteviozid aglikonja a szteviol, amely egy diterpenoid. Ennek 19-es és 13-as szénatomjához kapcsolódnak a cukorcsoportok O-glikozidos kötéssel. A ukrok között előfordul glükóz (Glc), rabdóz (Rha) és xilóz (Xyl). A 19-es szénatomhoz mono- vagy diszacharid, a 13-ashoz di- vagy (elágazó) triszacharid kapcsolódhat.
(forrás: wikipedia.hu)
Élelmiszer adalékként is felhasználják őket, ebben az esetben enyhén lúgos, folyadékkromatográfiás eljárás során lehet kimutatni őket.
A szerkezet jól viseli a hőmérsékletet, nem karamellizálódik.
A hatóanyag előállítása
Első lépésként a leveleket megszárítják, majd egy forróvizes kivonatot készítenek belőlük. Következő lépésként ezt a forróvizes elegyet butanol-hexanollal kirázzák és betöményítik. Az így keletkezett anyag a glikozid mellett még pigmenteket is tartalmaz, ezért szükséges az oldatot forró metanolban feloldani, hogy kihűléskor a glikozidkritályok kicsapódjanak. A kristályokat mossák, majd átkristályosítják.
Farmakológia
Mi történik a bevitele során?
A bél baktériumai a szteviozidokat képes szétbontani összetevőire: cukorra és aglikonra. Az aglikon a vékonybélben fel is szívódik. A szájon át bevitt szteviozid néhány órán belül eléri a csúcskoncentrációt és ez a folyamat a plazmában zajlik le. A vérplazmában csak derivátumai mutathatóak ki, a vizeletbe is glükoronsavval együtt ürül ki.
Káros hatások?
1985-ben egy vizsgálat során mutagénnek találták a szert, de az adatokat hibásan dolgozták fel. A legújabb kutatások szerint ártalmatlan. Az Egészségügyi Világszervezet 2006-os átfogó vizsgálatai szerint az anyag nem toxikus, nem rákkeltő, csupán jótékony hatásai ismertek, mint például a magas vérnyomás csökkentése, cukorbetegség kezelése.
