A sztívia története

A jázminpakóca vagy másnéven stevianövény Paraquay és Brazília területén őshonos, de intenzív édes íze miatt ma már számos országban termesztik. Milyen úton jutott el hozzánk ez a nagyszerű növény?

A dél-amerikai indiánok a növényt az őserdőkben gyűjtötték és már évszázadok óta édesítésre, étvágycsillapításra és bőrbetegségek, vágási sebek gyógyítására használták a növényt, melyet ők Khaa Jee-nek, Édes Levélnek nevezték.

A gyarmatosítás során a spanyol hódítók is megismerkedtek a növénnyel és szívesen rágcsálták a leveleit, de 1889-ig nem végeztek rajta semmilyen tudományos vizsgálatot, csupán élvezeti cikként fogyasztották.

1889-ben Moises Santiago Bertoni olasz természettudós és Rebaudi paraquay-i kémikus szakértő vizsgálni kezdte a jázminpakócát: őket tekinti a történelem a stevia felfedezőinek, hiszen ők voltak, akik először megvizsgálták részletesen a növényt és annak hatásait. Milyen eredményekre jutottak? Vizsgálataik során kimutatták, hogy a stevia hatóanyaga 300-szor édesebb a cukornál. Bertoni feljegyzései így hangzanak: "Levelének akármilyen kis darabkáját szánkba véve elcsodálkozunk, hogy milyen különös és extrém édességet rejt magában. Egy darabka levél, alig néhány négyzetmilliméter nagyságú, képes akár egy óráig is édesen tartani szánk ízét; 1-2 kis levél képes egy erős kávét vagy teát megédesíteni." Ez a felfedezés nagy előrelépés volt a tudomány szempontjából, hiszen már nemcsak azonosították, analizálták és nevet adtak a növénynek, hanem kimutatták egy olyan hatóanyagát, mely bizonyos egészségügyi problémák megoldásában is segítséget jelenthet.

Az 1900-as évektől kezdve beindult a növény mezőgazdasági termesztése is: már nemcsak vadon nőtt és már nemcsak a bennszülöttek fogyasztották – populárisság vált. Az ültetvények egyre nagyobbak lettek és a jázminpakóca fogyasztása egyre általánosabbá és természetesebbé vált. Először persze mindez csak Latin-Amerikában hatott, azonban nem kellett hozzá sok idő, amíg Európába és az Egyesült Államokban is felfigyeljenek erre a csodaszerre.

· 1918: Az USA-ban egy botanikus felhívja a kormány figyelmét a steviára.

· 1931: Franciaországban két kémikus kivonja a stevia édességéért felelős hatóanyagát. A fehér port stevioside-nek nevezik.

· Dr. Hewitt G. Gletcher "a valaha talált legédesebb természetes hatóanyag”-nak nevezi a kivonatot.

· 1950-es évek vége: Japánban is elkezdik termeszteni a növény (Japán mára a világ legnagyobb stevia-fogyasztójává vált)